Már nem csak a tengerekben, a folyókban, a partokon, a fák között vagy a talajban, de az esőben is megtalálható a mikroműanyag.
Eső helyett műanyag?
Gregory Weatherbee a coloradói Sziklás-hegységben gyűjtött esővízmintákat, a nitrogénszennyezés nyomait keresve, amikor döbbenten tapasztalta, hogy a mikroszkóp alatt mikroszkopikus műanyag szemcséket, szálakat és szilánkokat talál.
A begyűjtött esővíz minták mintegy 90% -a tartalmazott mikroműanyagot, és a kutatók egyelőre nem tudják pontosan, hogy ezek az anyagok hogyan kerülhettek az esővízbe.
A felfedezés, amelyet Weatherbee egy nemrégiben közzétett tanulmányában publikált, világszerte nagy port vert fel, és új kérdéseket vet fel a levegőben, a vízben és a talajban található műanyag hulladékok mennyiségével kapcsolatban a Földön.
A műanyag ma már benne van az esőben, hóban, vizekben és a talajban is. Ezek a műanyagrészecskél a szél segítségével többszáz, vagy akár többezer kilométert is képesek megtenni.
Korábbi kutatások találtak már mikroműanyagot az óceán legmélyén, a delfnek gyomrában, az Antarktiszon, sőt hazánk folyóiban is. És azt is tudjuk, hogy egy ember átlagosan negyed kilogramm műanyagot fogyaszt el éves szinten.
Mik azok a mikroműanyagok?
Mikroműanyagnak az 5 mm-nél kisebb, a környezetbe kerülő műanyagdarabokat nevezik. Természetes vizeinkbe két fő úton kerülhetnek be: a szintetikus szövetből készült ruhák mosásából és a kozmetikai szerekből ( pl. fogkrémek, arc-és testradírok) a szennyvíztisztítókon keresztül, valamint a környezetben jelen lévő műanyaghulladékok fizikai-kémiai aprózódása útján.
Mivel a műanyag hulladék több mint 90% -a nem kerül újrahasznosításra, a napsugárzás és egyéb környezeti hatások révén lassan lebomlik, és egyre kisebb és kisebb darabokra töredezik szét.
Az apró műanyagszemcsék pontos származási helye egyelőre nem ismeretes, de a kutatók szerint szinte minden, ami műanyagból készült, mikroműanyagokat bocsáthat ki a légkörbe. Ezek a részecskék aztán bekerülnek az esőbe, onnan pedig a folyókba, tavakba, tengerekbe és a talajvízbe.
Műanyag a vizekben
A becslések szerint nagyjából 9 millió tonna műanyag ömlik az óceánokba minden évben: palackok, kupakok, csomagolóanyagok, bevásárlózacskók, cigarettafilterek, és nem tudni, hány száz évre van szükség ahhoz, hogy ez az elképesztő szeméttömeg teljesen lebontódjon. Ha lebomlik egyáltalán.
De mi sem dőlhetünk hátra! A műanyag ott van a tengerekben és a tengerpartokon is, ahogy a nagyobb európai tavakban és folyókban (pl. a Dunában, Rábában) is kimutatható.
Műanyag a tányérunkon
A műanyag ott van a tányérunkon, a halak és tengeri herkentyűk húsában, a sóban, a vízben (igen, a palackozottban is!), sőt a sörben is.
A WWF és partnerei tanulmánya szerint a táplálékkal átlagosan körülbelül 5 gramm (2000 apró darab) műanyagot fogyasztunk el hetente, ami egy bankkártya súlyának felel meg.
Lehet, hogy elkéstünk?
Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán lehetséges-e az összes műanyagot eltüntetni a természetből, és ez vajon mennyi időt venne igénybe.
„Még ha most egy varázsigével teljes egészében megszüntetnénk a műanyagfogyasztást, akkor sem lehetne tudni, hogy még mennyi ideig keringene a plasztik a vizeinkben. Annak alapján, amit a mélyen rejtőző talajvizekben és folyókban felgyűlt műanyagokról tudunk, szerintem évszázadokig” (Stefan Krause a Birminghami Egyetem)