Hogy kerül a piros tojás a nyúl fészkébe? Miért kell meglocsolni a lányokat? Blogunkból kiderül!
A keresztény kultúrkörben húsvétkor Jézus feltámadását és az emberiség megváltását ünnepeljük.
Az ünnepkört negyvennapos, a hamvazószerdától nagyszombatig tartó böjti időszak készíti elő; maga a „húsvét”elnevezés is a böjti időszak végére utal, mivel ekkor lehet újra húst enni.
Régen húsvét vasárnapjához tartozott az ételszentelés. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívek, amelyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézust, mint áldozatot jelképezte, a bor Krisztus vérét, a húsvéti kalács a bőséget, gazdagságot, valamint a hálaadást, a tojás pedig az újjászületést szimbolizálta.
A szentelés után a hívők siettek haza, mert úgy hitték, hogy aki lemarad még abban az évben meghal, míg az elsőnek hazaérő első lesz az aratásban.
Még a szentelt étel maradékait is mágikus erővel ruházták fel: a húsvéti kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sok tojást tojjanak, a tojás héját a veteményre szórták, hogy jégverés vagy egyéb kár be érje.
A szentelt sonka csontját kiakasztották a gyümölcsfára, hogy bőségesen teremjen.
A húsvéthétfői locsolkodás a rituális megtisztulás jelképe; a víz tisztító, megújító, termékenységet adó erejébe vetett hittel függ össze.
Keresztény gyökerei egyrészt a kereszteléssel függenek össze, másrészt pedig a legendával, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták a zsidók elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.
A locsolkodás az egész ország területén dívott, a bandákba verődött legények bokrétával a kalapjukon a lányokat a kúthoz hurcolták, és teli vödör vízzel öntözték őket, hogy szépek legyen és el ne hervadjanak. Később a kútvizet szódavizes üveg váltotta fel, amihez már locsolóvers is járt.
A házaknál sonkával, kocsonyával, kaláccsal és borral kínálták a locsolókat, a jutalom pedig a piros vagy hímes tojás volt.
A piros tojás a belőle kikelő madárral Jézus újjászületését, míg a piros szín Jézus kiontott vérét jelképezte.
Az ajándékot hozó és hímes tojást tojó húsvéti nyúl szintén a termékenység és megújulás jelképe, eredete pedig a 16. századi Németországig nyúlik vissza. A legenda szerint egy szegény asszony nem tudta megajándékozni gyermekeit húsvétkor, ezért befestett néhány tojást, és elrejtette egy fészekben. Másnap, amikor a gyerekek keresték a tojásokat, egy nyúl szökkent ki a fészekből, és elugrált.
Ezt a hagyományt aztán a német telepesek vitték magukkal az Újvilágba a 18. században. A gyerekek fészket készítettek a nyuszinak a kertben, hogy abba helyezze a tojásait.