Számtalan alkalommal hangsúlyoztuk már, hogy termékeinket részint a hagyományos és természetes megjelenés kedvelőinek ajánljuk – de mégis, mit jelent ez a hagyomány, és miért képesek a fonott termékek a mai modern, 21. századi viszonyok és ízlésvilágok között is fennmaradni, népszerűségüket megtartani?
A kosárfonás az egyik legősibb kézművességi és anyagmegmunkálási forma, amelynek hazai népszerűségéről és színvonaláról azonban csak a középkorból maradtak fenn emlékek. Ezek szerint elődeink már a középkorban magas szinten művelték ezt az iparágat, termékeik akkoriban is igen keresettek voltak, nemcsak saját országuk határain belül, hanem azon kívül is – hasonlóan a mai állapotokhoz. Ennek hátterében főként az áll, hogy itthon kiváló adottságok mutatkoztak a kosárfonás magas szinten történő műveléséhez – vagyis jó minőségű és gazdag faanyag állt rendelkezésre.
Tovább erősítette a kosár- és vesszőfonás érvényét, hogy számtalan helyen meglehetősen praktikus okokból űzték: jelesül azért, mert mindennapi szinten szükségük volt az elkészítendő vagy elkészített tárgyakra, így bizonyos értelemben a kényszer vezette a készítőket és kézműveseket a munkára, nem pedig az alkotás vagy az időtöltés. Bár életmódunk az évszázadok alatt rengeteget változott és városiasodott, ezt a praktikus jelleget és szemléletmódot őrzik a mai készített fonott tárgyak is.
A kosárfonás fontosságát Magyarországon jól mutatja, hogy 1895-ben jött létre hazánkban az Állami Kosárfonó Királyi Iskola, majd pedig 1928-ban Budapesten az Állami Kosárfonó Iskola.
Ma a továbbra is kiemelkedő színvonal és minőség mellett a tradíció kora és fennmaradásának ténye – vagyis, hogy egy sok évszázados örökségről beszélünk – egyformán vonzza a vásárlókat és a fonás iránt érdeklődőket. Mivel manapság nemcsak divatból, de tudatosságból is kezd a fogyasztói társadalom újra a természetes alapanyagok és természetes hatású tárgyak felé fordulni, a régi tradíciónak újra komoly létjogosultsága és jövője van.